meanwhile mostmár minden éjjel szexelek valakivel álmomban. tehát miközben így próbálom letiltani ezt a programot a fejemben, meg minden mással foglalkozni, mondjuk amíg kicsit egyenesbe nem kerül az életem, éjjel bekúszik, gecialattomosan, és persze nem hagy nyugodni. de én nem, nem és nem fogok megint csak úgy szexelgetni. ezt úgy írom, mintha annyira sok ilyen alkalom lett volna, pedig nem is. 

elkezdtem cetlikre kiírni azokat a férfiakat az életemből, akik valamilyen nyomot hagytak bennem (áucs...). van a piros, az a kapcsolat, vagy legalábbis amit én annak hittem, van a kék, akivel csak szexeltem, és akitől én többet akartam volna, de a másik fél esetében ez már nem volt igaz, és van a rózsaszín, amire a plátói "szerelmeim" kerülnének, bár ezzel bajban vagyok, mert egyet leszámítva mindegyik  iránt érzett "izé" elpárolgott előbb vagy utóbb (arról az egyről meg inkább nem akarok beszélni, mert iszonyú ciki), ugyanakkor a kékek között is van olyan, akivel pl. múltkor találkoztam, és bár elvileg már elengedtem, gyakorlatilag még mindig kb. le kellett volna fogni engem (vagy inkább nekem saját magamat...), ha megkérdezte volna, hogy lenne-e kedvem... naszóval, a következő terápiás alkalomra próbálok ebből összehozni valamit; a leghosszabb párkapcsolatomból már el is kezdtem kiírni a személyiségem alakulásának szempontjából fontos dolgokat. nem tudom, hány lepedőt fogok megtölteni, és mennyi idő alatt, de végre elkezdtem. le akarom zárni, magam mögött akarom hagyni ezt az egész szart, és igen, addig tökegyedül maradni, amíg ezt le nem tisztáztam magamban. ha az újévi döntésemet (ami egy visszautasítás volt a részemről) tekintjük kezdőpontnak, már akkor is majdnem öt hónap telt el, ami szerintem egészen okés. 

ma a legjobb barátnőmmel beszéltem telefonon, és tökre örülök, hogy nemsokára megint itthon lesz, megyünk majd macskakávézóba, meg ilyenek. és magyaráztam neki (a hormonok miatt) arról, hogy alig várom már, hogy bemutathassam neki a férjemet, aki sokkal, de sokkal jobb arc lesz, (mint az a szemét holland akivel utálták egymást), meg majd lesz nekik is babájuk, meg nekünk is, és viszem majd az enyémet a repülőn, meg a NÉMET VILLAMOSON, és hogy ez milyen szuper lesz majd. gyűlölöm, hogy nem tudunk egymás mellett élni, és csak néhány havonta tudunk találkozni, de örülök, hogy ő megmaradt mellettem, és ugyanolyan lökött, mint én. talán egyszer újra egy országban fogunk élni. és boldogok leszünk a férjeinkkel meg a babáinkkal, meg a karrierünkkel. a macskát kifelejtettem, de persze az is lesz mindenképpen. neki már van (meg férje is), szóval az én oldalamról egyelőre hiányzik a minden, de szerintem bevárjuk majd egymást. ♥