épp az imént néztem egy rövid videót "the cure for social anxiety" címmel. a beszélőnek mások testbeszédének megfigyelése és dekódolása segített, és a csillagok együttállásának köszönhetően nyitott is vagyok erre a tippre, összekapom magam és beszerzem a pease-féle testbeszédet. 

ja és még egy dolog, amitől pontosan azt kaptam, amit szerettem volna: olyan textilfesték, amit a mosógép dobjába kell tenni. egy zacskó, fekete színű sóhoz hasonlítható izé, amit betettem két cipővel a mosógépbe úgy másfél órára, és visszaadta a tavaly nyáron vásárolt, majd minimum ötszöri kimosás után színét vesztett tomsomnak az eredeti színét. 

mostanában elég furákat álmodok, de nem emlékszem rájuk, inkább nap közben jutnak eszembe  apró részletek, érzésfoszlányok, amiket próbálok az előző álomrészletekhez passzintani, és valami értelmezést is társítani hozzájuk. most, hogy ezt leírtam, már el is felejtettem, hogy melyik részletet akartam megosztani. (közben újra elolvastam azt a valamit, amiről eszembe jutott, hogy:) a mostani álmomban már mankó nélkül jártam. ami szerintem lelki meg fizikai síkon is megállja a helyét, ugyanis az egyik gyógyszeremet kezdem teljesen elhagyni, meg ma reggel a lábam is egészen jó formában volt. vagy lehet, hogy ez utóbbit csak én képzelem bele az álom hatására, mindenesetre örülök. és hihetetlenül hálás vagyok, hogy vége a télnek, és a kedvenc évszakom tart már egy ideje. 1 hétnyi morgás után kezdek újra pozitívan meg nyitottan állni a dolgaimhoz, juhú.