álmomban szortíroztam. rengeteg szemét volt a cuccaim között, de elhatároztam, hogy mindenképp átküzdöm magam rajtuk. hát így. régi képek, régi papírfecnik, régi plüssök, régi ruhák, régi kulcsok. azt hiszem, mindennek meg fogom találni a helyét. nagytakarítás on

szóval két évig kalandoztam a nagyvilágban (inkább nagykörút volt az, ennek a levét iszom most boldogságban, de _k_ő_b_á_n_y_á_n, a gettóban), és közben persze voltak érdekes elképzeléseim, mint például, hogy én az első randin / mézeshetes időszakban simán nézném (és aki meg nem, azzal nekem természetesen semmi dolgom...ööööööö de) a para párkapcsolati és szenvedős szerelmi témákat boncolgató kedvenceimet, azaz a teljesség igénye nélkül:

closer - - - last tango in paris - - - the lobster - - - eternal sunshine of the spotless mind - - - scener ur ett äktenskap

szóval most, hogy itt van a férfi, akire már nagyon régóta vártam, eszem ágában sincs ilyen lehúzós filmeket nézni. 

ellenben az elgondolkodtató, emellett igényes operatőri munkával készített alkotásokra vevő vagyok, lassan időszerű is összegyűjtenem azokat a filmeket, amiket vele szeretnék megnézni <3

sőt, oldalra ki is teszem az eddigi listánkat, remélhetőleg a költözés meg az egyéb mókák (pölö, hogy alig tudunk leszállni egymás testéről, néha takarítani is kell meg dolgozni, nekem meg újabban munkát keresnem), szóval, hogy mindemellett lesz időnk nézelődni is

ne a mások által elképzelt, hanem a saját magam rendjét keressem a világban, s próbáljam azt megteremteni és megtartani; ez az egyik legnehezebb feladat számomra. 

avagy ahogy már korábban írtam, még mindig keresem a saját hangomat a zajban.

jógáztam, megint sokkal jobban érzem magam tőle - elsősorban mentálisan szokott egyenesbe hozni, pl. most is érzem, tudom, hogy mi az, ami feszültséget váltott ki belőlem néhány órával ezelőtt, de el tudtam engedni. valószínűleg vissza fog jönni, erősödni fog ez az érzés, de végső soron a meditációnak is épp az a lényege, hogy a gondolatokat hagyjuk szabadon áramlani, ne küzdjünk ellenük, csak terelgessük őket. kitartó munkával meg talán egyszer minden a helyére kerül majd. 

-

ha felmerültek benned kérdések, a lentebb írt sorokat akár válaszként is értelmezheted, ha elég nyitott vagy hozzá. bár megértem, ha a düh és a sértettség uralja most a gondolataidat, de ha jót akarsz magadnak, érdemes a másik fejével gondolkozni. hogy mi az, ami elromlott. kétségtelenül könnyebb azt gondolni, hogy nem volt konfliktus, csak jött egy "erekció", ami "kiütött a nyeregből", de a valóság ennél sokkal, de sokkal összetettebb. ha szeretnél leülni beszélni erről, én itt leszek. első körben örülnék, ha normálisan tudnál köszönni. mindkettőnknek. továbbá, ha belátnád, hogy nagyon durván megbántottál a viselkedéseddel, és hogy ez volt az utolsó csepp a pohárban. nem az erekció. hanem az, hogy egy bunkó, tapló, undorítóan irigy faszkalap voltál. míg én mindig kedves voltam azokkal, akiket felhoztál (igen, drágám, többes szám, mert te nem egy "szexpartnert" hoztál fel), nekem ő volt az első (talán azért, mert ő nem a "kis tinderes szexpartnerem"?) és mégis ezt kaptuk. igazából csak azért fáj, mert azt hittem, hogy barátok vagyunk, és tényleg közel állunk egymáshoz. a viselkedésedből egyértelműen kiderült, hogy ez megint csak egyike volt azoknak a mérgező kapcsolatoknak, amelyekre nincs szükségem az életemben. én viszont nem köszönök el tőled, úgyis látjuk még egymást. 

+

megint nyár van, megint hülye terveket szövögetek, például, hogy csinálhatnék rizstejet, meg végre megtanulhatnék finom vega kajákat főzni, meg indiait, meg mindenféle ilyesmiket. szívem szerint felvásárolnám a fél ikeát, de egyrészt nincs rá  k e r e t, másrészt augusztusnál előbb nem is lenne érdemes, ugyanis akkor költözünk. remélem, együtt. szép helyre. és hogy nagyon sokáig fogunk boldogan élni. ilyesféle érzések kavarognak most bennem. 

annyira jó, hogy most nem minden más helyére kerestem és találtam meg őt, hanem azért, hogy kiegészítse azt, ami van. hogy egymás kezét fogva haladjunk előre. 

így, hogy tudom, milyen ember az, akire egész eddig vártam, már nem haragszom a többiekre sem. O. mondta, hogy tudni fogom, ha eljön. és most tudom. eddig mindig volt valamiféle hiányérzetem, amikor találkoztam valakivel, de ez most más. lehet, hogy csak azért, mert máshogy fogok pofára esni, de ezzel ráérek majd akkor foglalkozni, ha aktuális lesz. 

egyszerre gondoljátok ugyanazt, és belevágtok együtt, és mindketten ugyanazt akarjátok, ismerve a lehetséges buktatókat, pedig ugye egyikőtök sem ehhez szokott hozzá. de épp ez az, hogy ez most más, mint az eddigiek, talán megengedhető, hogy merészebb döntéseket hozzunk. 

örülök, hogy minden kétségem ellenére mégis mertem bízni abban, hogy valahol létezik egy hozzá hasonló férfi. akinek tetszik az alakom. szépnek lát. tetszik neki a stílusom. elfogad úgy, ahogy vagyok. nem akar a vígszínházba vinni valami olcsó komédiára. szereti a kedvenc együtteseimet, és nemsokára megyünk majd együtt koncertre is. fent van kritikustömegen, és 81%-os a filmes listánk /értékeléseink / ízlésünk egyezése. vigyáz rám. figyel. kedves. intelligens és művelt, de nem seggfej. sznob, de pont úgy, ahogy én, azaz nem egy gazdag, felszínes pöcs. szép ingeket hord, és tényleg hatalmas bociszemekkel nézek rá, mikor a 35 fokban is inkább fekete nadrágban meg sötétkék hosszú ujjú ingben ül, és nem hisztizik, és eszméletlenül vonzó. és felhív, és képet küld. és hiányzom neki. és irtó jó vele a szex. és nem kurváz le azért, mert szeretem a szexet. és szex után együtt nézünk monty python szkeccseket. és van tacskós zoknija. szeretem. nagyon-nagyon szeretem.

olyan jó érzés az is, hogy most nem én találok ki neki mindenféle tulajdonságot, ami miatt rajonghatok érte, mert még csak időm vagy terem sem lenne erre. mondja és teszi, úgy, hogy jól érezzem magam tőle. nincsenek meg az apró, zavaró dolgok sem. hagyjuk egymást aludni, ami egyébként az egyik legnagyobb parám, mert állítólag elég durván horkolok (ez is olyasmi, amivel el kellene már mennem orvoshoz), szóval kész csoda, ha valaki azt mondja, hogy nem ébred fel arra a koncertre, amit éjjelente szoktam adni. 

nyíltan és őszintén kommunikálunk egymással, ami a passzív-agresszív üzengetések után azért teljesen más szint. a nap végén nem kell foglalkoznom még a másik fél nyomorával, nem hallgatom egész este a panaszkodást. gyanítom, hogy nem fog megsértődni akkor sem, ha el akarok majd vonulni a saját világomba olvasni, zenét hallgatni vagy tanulni. 

- olyan szokásai / hobbijai vannak, mondjuk engem is inkább építenek (ha csatlakoznék) és nem rombolnak

pl. inkább jógázzon ahelyett, hogy állandóan szétcsapja magát 

- legyen olyan koncert, amire együtt is el tudunk menni időnként (jó, én elfogadtam, hogy akinek jó a zenei ízlése, azzal sehogy sem fogok 'összekerülni')

- mindamellett, hogy éppen nem igazán hiszek a párkapcsolatokban, ameddig tart, addig legyünk fairek egymással, őszinteség, empátia, meg tartsuk be a saját szabályainkat

- szeresse a cicámat. 

- az előző kapcsolatomban megtanultam, hogy én még egyszer nem vagyok hajlandó több potenciális férfipartnert korrepetálni akármilyen ízlésbeli kérdést illetően. 

értsd: nem randizom zokniszandállal, nem érdekel, hogy mennyi pénzed van, de mondjuk ha nem drogra költöd, hanem veszel belőle egy szép inget/pólót magadnak, akkor hatalmas szemekkel fogok rád nézni (tartósan. drognál is ugye, de annak a hatása előbb-utóbb elmúlik.)

- legyen szociálisan érzékeny, ne higgye, hogy meg tudja menteni a világot (az a másik véglet, amiből már nem kérek többet), de azért időről időre tegyen gesztusokat, legyen felelős állampolgár (haha), tudatos meg ilyesmik

ezt a posztot június 26-án kezdtem el írni, de nem fejeztem be. nem akarom elkiabálni, de kezdem azt hinni, hogy valami kibaszott csoda történt velem.

elöljáróban ennyi

most próbálok normális playlistet összerakni ennek az állapotnak emlékéül. mármint na, valamilyen irányba úgyis változni fog, már csak az a kérdés, hogy mondjuk fél év múlva mosolyogva, vagy dühösen fogom olvasni ezeket a sorokat.

de hiába álomszerű az egész, kevésbé görcsölök rá, mint eddig valaha, ami jó jel. naigen, szóval rá kellett jönnöm, hogy kevés olyan dalt mentettem el, ami illik ehhez a hangulathoz, szóval épp itt az ideje megkeresni ezeket a számokat. főzni is akartam, meg pakolni, meg világot váltani, de iszonyú fáradt vagyok.