+

megint nyár van, megint hülye terveket szövögetek, például, hogy csinálhatnék rizstejet, meg végre megtanulhatnék finom vega kajákat főzni, meg indiait, meg mindenféle ilyesmiket. szívem szerint felvásárolnám a fél ikeát, de egyrészt nincs rá  k e r e t, másrészt augusztusnál előbb nem is lenne érdemes, ugyanis akkor költözünk. remélem, együtt. szép helyre. és hogy nagyon sokáig fogunk boldogan élni. ilyesféle érzések kavarognak most bennem. 

annyira jó, hogy most nem minden más helyére kerestem és találtam meg őt, hanem azért, hogy kiegészítse azt, ami van. hogy egymás kezét fogva haladjunk előre. 

így, hogy tudom, milyen ember az, akire egész eddig vártam, már nem haragszom a többiekre sem. O. mondta, hogy tudni fogom, ha eljön. és most tudom. eddig mindig volt valamiféle hiányérzetem, amikor találkoztam valakivel, de ez most más. lehet, hogy csak azért, mert máshogy fogok pofára esni, de ezzel ráérek majd akkor foglalkozni, ha aktuális lesz. 

egyszerre gondoljátok ugyanazt, és belevágtok együtt, és mindketten ugyanazt akarjátok, ismerve a lehetséges buktatókat, pedig ugye egyikőtök sem ehhez szokott hozzá. de épp ez az, hogy ez most más, mint az eddigiek, talán megengedhető, hogy merészebb döntéseket hozzunk. 

örülök, hogy minden kétségem ellenére mégis mertem bízni abban, hogy valahol létezik egy hozzá hasonló férfi. akinek tetszik az alakom. szépnek lát. tetszik neki a stílusom. elfogad úgy, ahogy vagyok. nem akar a vígszínházba vinni valami olcsó komédiára. szereti a kedvenc együtteseimet, és nemsokára megyünk majd együtt koncertre is. fent van kritikustömegen, és 81%-os a filmes listánk /értékeléseink / ízlésünk egyezése. vigyáz rám. figyel. kedves. intelligens és művelt, de nem seggfej. sznob, de pont úgy, ahogy én, azaz nem egy gazdag, felszínes pöcs. szép ingeket hord, és tényleg hatalmas bociszemekkel nézek rá, mikor a 35 fokban is inkább fekete nadrágban meg sötétkék hosszú ujjú ingben ül, és nem hisztizik, és eszméletlenül vonzó. és felhív, és képet küld. és hiányzom neki. és irtó jó vele a szex. és nem kurváz le azért, mert szeretem a szexet. és szex után együtt nézünk monty python szkeccseket. és van tacskós zoknija. szeretem. nagyon-nagyon szeretem.

olyan jó érzés az is, hogy most nem én találok ki neki mindenféle tulajdonságot, ami miatt rajonghatok érte, mert még csak időm vagy terem sem lenne erre. mondja és teszi, úgy, hogy jól érezzem magam tőle. nincsenek meg az apró, zavaró dolgok sem. hagyjuk egymást aludni, ami egyébként az egyik legnagyobb parám, mert állítólag elég durván horkolok (ez is olyasmi, amivel el kellene már mennem orvoshoz), szóval kész csoda, ha valaki azt mondja, hogy nem ébred fel arra a koncertre, amit éjjelente szoktam adni. 

nyíltan és őszintén kommunikálunk egymással, ami a passzív-agresszív üzengetések után azért teljesen más szint. a nap végén nem kell foglalkoznom még a másik fél nyomorával, nem hallgatom egész este a panaszkodást. gyanítom, hogy nem fog megsértődni akkor sem, ha el akarok majd vonulni a saját világomba olvasni, zenét hallgatni vagy tanulni.