tegnap voltam állásinterjún, a mai vizsgám után hívtak, hogy felvettek. igazából tök mindegy, mennyit fogok keresni (mert nem túl sokat), de a legfontosabb, hogy végre megint dolgozhatok. teljesen meglepődtem azon, hogy engem választottak, és ilyen hamar visszajeleztek, mert egyrészt  megint késtem az interjúról, másrészt ömlött rólam a víz, mikor megérkeztem, harmadrészt olyanokat mondtam, hogy késős vagyok, és mindenhol ez jelentette a legnagyobb problémát, meg hogy egy nagyon rendszerezett életet élő emberhez képest nálam kreatív káosz van, és bár írok listákat, azért inkább a kreatív vénám tűnik erősebbnek. 

szóval úgy ítéltem meg, hogy túl őszinte voltam, elég para gyengeségeimről beszéltem, és ennek ellenére szimpatikus voltam nekik. épp az előbb néztem még egy videót a szociális fóbiáról, és ez kicsit helyre is billentette bennem ezt az egészet - totál más mércével mérem magam, mint ahogy a külvilág lát(hat) engem, szóval inkább elfogadom, hogy ez történt, és persze nagyon-nagyon örülök is neki.