persze tudom, hogy mindennek ennél sokkal több aspektusa is van, de most ez jött ki belőlem

kínkeservesen próbálok kukázni egy kb. öt perces jelenetet valamelyik kedvenc filmemből.

update @ 16:50: meglett. na nem egy jelenet, mert olyat túl nehéz volt találnom a lassan hömpölygő kedvenceim között. de így, hogy legalább 10x átpörgettem újra meg újra bizonyos jeleneteket, olyan, mintha újranéztem volna az egész filmet. 

és persze a top10 kedvenc filmem (mármint amire nem csak filmként tekintek, hanem amihez érzelmileg erősen kötődöm) témája a reménytelen szerelem, szóval elég sokáig versenyben volt a last tango in paris meg az eternal sunshine..., de végül a lost in translation kiütötte őket a nyeregből. 

amúgy tök jelentéktelen a jegyem szempontjából ez a kiselőadás, de nyilván egy csomó időt basztam el rá. mindegy. legalább ez idő alatt többnyire a kedvenc érzéseimből láttam bemutatót: magány, izoláció, szenvedés, reménytelen szerelem, elveszettség és céltalanság érzése, tehetetlenség, (szexuális) vonzalom, ami megmarad vonzalomnak, mert az élet néha túl bonyolult ahhoz, hogy át lehessen lépni bizonyos határokat. meg egyébként is, nem annyira biztos, hogy jobb lenne attól még, hogy. fuckyeah. 

meg amúgy nem tudom, hány ilyen határt kellene átlépnem ahhoz, hogy valamiféle megnyugvást érezzek? eléggé esélyes, hogy ez a megnyugvás nem ilyen formában fog elérni engem. de azért emellett nem hiszem, hogy van bármi is, ami ennél nagyobb lenne. pont a pillanatnyisága miatt, amibe belesűrűsödik az összes lehetségesen elképzelhető jövőkép, ami soha nem teljesülhet be. a végtelenség érzése. a valóság ezzel szemben a szenvedély fokozatos átalakulása, kopás, elhalványulás, vég. 

néztem egy videót, amiben az eternal sunshine... végét elemzi egy faszi, és bár elég sokszor láttam már a teljes filmet, a legvégén valahogy nem vettem észre a három vágást. ahogy ugyanarról a pontról belefutnak a hóba. aztán megint. és megint. szóval egy végtelenített loopban élik újra ugyanazt az elcseszett kapcsolatot, mert hisznek a szerelem erejében. de mindig ugyanazt kapják. 

szóval most megint a pillanatnyi örömök oldalára billent a mérleghintám, persze önigazolás ez jó vastagon, aztán meg rinyálok majd, ha megint jön, lát, aztán elmegy. de amúgy meg minden öröm pillanatnyi, ha úgy nézzük. semmibe sincs belekódolva a bizonyosság, épp ellenkezőleg, inkább csak annak a hiánya.

Different types of love

Are possible

továbbá:

"A relationship, I think, is like a shark. You know? It has to constantly move forward or it dies."

megyek hasznos dolgokat csinálni