ja amúgy mikor azt írtam, hogy megyek hasznos dolgokat csinálni, tényleg így tettem - kár, hogy pont erről nem írhatok. 

de pl. azt leírhatom, hogy most végre használok színeket. nevetségesen banális dolognak tűnhet, de vannak napok, amikor annyira szorongok, hogy nem tudom elhagyni a lakást - ehhez viszonyítva pink meg piros szájjal / körömmel kilépni az utcára és egész nap emberek között lenni már-már teljesítményszámba megy. 

és újra meg újra meglepődöm azon, ha valaki x hónap elteltével azt mondja, hogy már hiányolt, meg pozitívan maradtam meg az emlékeiben. azon meg még jobban, mikor mások előtt pozitívan tudok nyilatkozni magamról, és ugyan még mindig ott a kishitűség meg az önbizalomhiány, de végre ilyeneket mondok, hogy cuki, kedves, vicces, jófej stb. vagyok, és hogy tutira hiányoznék, ha nem lennék. eddig valamiért súlytalannak ítéltem az ehhez hasonló állapotokat, mintha kevesebbet érnének vagy sekélyesebb lennék ilyenkor, de meg kell tanulnom különbséget tenni a két dolog között. csak úgy válhatok más hasznára, ha magammal már kibékültem, és ha ezt ötvenezerszer kell leírnom, hogy gyökeret eresszen bennem, akkor ezt fogom tenni.