bingenézem a 2016-os love-ot. vajon mi lett volna, ha akkor letöltjük, és együtt nézzük meg. valószínűleg nagyjából ugyanez, mert emberünk még mindig a szüleivel él, én meg még mindig nem szeretem magam eléggé a mellékelt ábra szerint. jó, amúgy meg fog jönni, össze-vissza ettem mindent és utálom magam emiatt, szóval remélhetőleg ez csak átmeneti 

szóval  most negyed öt van, itt ülök, mint egy idióta (ülve táncolok meg billentgetem a fejem) és roy orbisont hallgatok. 

persze megint eszembe jutott kb. az összes férfi, akivel valaha dolgom volt, persze nyilván azért, mert a női főhős egy ponton bevallja magának, hogy mivel alkohol- , drog- , emellett szerelem- és szexfüggő, MINDENNEL le kell állnia. de így mindennel egyszerre.

szóval ez így tök jól hangzik, én is valami ilyesmit akartam (jó, nyilván nálam kicsit más a helyzet, de nem kevésbé toxikus), de persze elkezdődött ez a félév is, és úgy tűnik, hogy én már most feladtam. pedig tudom, hogy nem, csak sok most ez a hét. és totál instabil vagyok, meg nincs pénzem meg magányos vagyok, és csütörtöktől kezdve egész hétvégén dolgozni fogok, és persze tudom, hogy max. csak egyszer kell kibírni ezt egy hónapban a dolgok jelenlegi állása szerint, de a méhem meg üvölt. és túrórudit akarok, meg mindenféle csokis édességet, hogy öleljen meg belülről, ha már a külső ilyen nehezen kivitelezhető. és az boldogít, hogy nemsokára kelnem kell elvileg, ami azt is jelenti, hogy mindjárt betolhatok magamba egy hatalmas omlettet, vagy a konzervhalat, vagy MINDKETTŐT, sőt, az első órám után még ebédelek is, mert annyira. éhes. vagyok.