remind yourself of the ecstasy of living

végre

2012-03-01T23:16:00.000+01:00

itt teszünk pontot a történet(ek?) végére. kibaszott körtáncok helyett készülhetnék a szólómra. ki és be, oda meg vissza - mindig ugyanoda lyukadok ki. kilyukad már lassan a mellkasom is, dehát nem látok a szememet fedő hályogtól. mindegy, nevetünk egyet ezen is, aztán puszi. lesz ez még így se, addig meg befoltozom a mellkasomat, és mindenkinek csakis a mosolyomat adom; a többit érdemeljétek ki.

most valahogy eszembe jutott az a bizonyos álmom, mikor nemtudtam eldönteni, hogy legyen-e vagy sem, úgy, és igen, most ez is valami ahhoz hasonló volt.

ma egy huszas éveiben járó plasztiknőci hisztériázott a tömbünkben; megőrült (de úgy majdnem teljesen), mert szakított vele a barátja, ésatöbbi. remélem, soha nem leszek ilyen.

to let myself go

to let myself flow

is the only way of being

mivan

2012-02-24T17:31:00.000+01:00

sütanap.

én tényleg nem akarok délutánonként bealudni, de olyan kényelmes az ágy, puha a párna és a takaró, hogy muszáj vagyok belevackolni magam. de már süt a nap, a napsütéses órák növekedésének számával egyenesen arányosan nő a (nappal) ébren töltött órák száma. leszarom, ha hideg van, felőlem legyen, de napsütés nélkül erőtlen vagyok. persze most kéne diétázni, hogy mikor már sokatsütanap, meg nagyon, akkor már tökjó formában legyek. ~~valahogy nem megy.~~ meg most kéne kipróbálni a vörös hajfestéket is, mert akit megkérdeztem, az arra voksolt a szőkével szemben. ~~dehát nem tudom, vagyok-e elég vörös belül ahhoz, hogy viselni tudjam.~~

pofozzatok fel, bajszos angyalok

mutassátok, holvanaszerelem

ámen.

2012-02-23T16:00:00.002+01:00

sikerült hétszáz hufért vennem egy bazinagy, 2012-es, Mucha képeivel illusztrált naptárt. tök büszkén és vígan hordoztam magammal a suliban, buszon meg a vonaton. A. barátosném levelet kapott, ~~lájf~~ és el is olvasta. lehet, hogy tetszett neki, amit írtam, mert utána megölelt.

a csütörtök egy ótvar nap úgy általában, de szerencsére néha salsázom egyet az apró örömökkel a Zélet nevezetű tánciskolában. minden csütörtöki táncpartner meglep, minden csütörtöki tánclépés különös erővel ruház fel, lélekredőt kisimító hatású, ésatöbbi.

...de amúgy lehet, hogy egyszerűen csak az tesz elégedetté, hogy vettem magamnak valamit. merthogy mindig korlátozom magam e téren, mintha a saját anyám lennék. mostantól Muchára fogok hivatkozni. nem loreál, mert megérdemlem...helyett Mucha-naptár, mert megérdemlem.

most valahogy ilyen a hangulatom:

+ meg +

2012-02-22T22:37:00.001+01:00

na nézzükcsak
jóvolt a szombat, szeretlek titeket, szeretem a hevenysztrítszevenyt, hiányozni fogtok (?), hiányozni fognak (?), hiányzott a krézi srác, ...igen, még mindig hiányzik egy a Zéletemből, de most úgysem lenne alkalmas, nem szabad a szemüveges fickókat nézegetni a sötétben, világosban sem a kevésbé szemüvegeseket, mert most másnak van itt az ideje, lenne itt az ideje
tízmilliószoros nap van, ezért leírom, hogy szeretem és elfogadom magam (immár tízmilliószorosan.)
remélem, hogy ez a tízmilliószoros szeretet és elfogadás halhatatlan, és teljes létemen át elkísér. ezúton is köszöntem szépen a Zuniverzumnak!
írtam barátosnémnek egy levelet, mert szülinapja volt még hétvégén; a többieknek is fogok, mert nekik is kell írnom, úgy érzem.
pozitív pozitív pozitív pozitív pozitív
+ + + + + ++ + + + + + + ++ + + ++ + ++ ++++

thievery corporation - culture of fear (fúde)
noah and the whale - az a 2011-es album
the shins - wincing the night away

olvasgatom mások blogbejegyzéseit, és eszembe jut, hogy hiányzik
(de csak az érzés, ami sose volt, de majd lesz, lesznek elcsépelt dolgok, azért is, mert amire ennyire vágyik az ember, az egyszercsak betoppan az életébe, megjelenik, rádront, satöbbi)
reggel is meghallgattam azt a számot, és éreztem
fasza dolog ez a nosztalgia, csak nekem már nincs hová visszavágynom, ezért ez sem túl tökéletes

ez meg vicces

valentin #1

2012-02-14T17:50:00.000+01:00

miután félnapig (= kb. négy órán keresztül) mondogattam, hogy most az egyszer nem fogsz bőgni, bazmeg, csakazértsem, - el is képzeltem, hogy egy év múlva már szuperhős-ruhában fogok szaladgálni a busz, a vonat, meg az oktatási intézmény és egyéb fasza helyek között -, olvasás közben azért mégiscsak rámjött a bőghetnék. rohadtul kiábrándító, nekem elhiheted. letettem a könyvet, és bőgtem, letettem a könnyem, és olvastam tovább, kimentem pisilni és bőgtem (méregtelenítés, bazmeg), aztán egyszer csak abbahagytam. elővettem a párszáz forintos édes vörösbort a hűtőből, előkerestem a szerelmetes szívecskés bögrémet "Minden jó, ha velem vagy" felirattal és bagzó képregénymacskákkal a felületén. innentől kezdve nemtom mi lesz.

"Jótulajdonságaim mellett úgyszólván eltörpülök" feliratú, szintén képregénymacskás pohárkámat ezentúl a terápia részévé fogom tenni. igen, elhatároztam, hogy mostantól kurva nagyképű leszek.

akarok egy olyan fa karika fülbevalót. azzal olyan csimpánz-szerű lehetnék.

2012-02-13T20:46:00.000+01:00

ma megint elkezdtem gondolkozni azon, hol szeretnék tartani öt év múlva. elvileg már konkrét tervekkel kellene rendelkeznem az elkövetkező 5-10 évre vonatkozóan - persze ezen sem dolgoztam eleget.

nyilván ezen a nyáron fog egy kicsit sínre kerülni az életem; most derül ki, merre tartok majd, mivel fogok foglalkozni (előreláthatólag). ez adja majd a fő irányvonalat. rengeteg különböző irányt jelöltem meg lehetségesként; ezért is vagyok bajban, mert akad olyan, ami egészen eltér a másiktól. tudom, hogy az "élet" majd felülírja az elképzeléseimet, de leginkább attól félek, hogy nem sikerül időben választanom, ehelyett továbbra is csapongok majd...viszont annak örülök, hogy már nem szorul össze a gyomrom, ha arra gondolok, hogy egyik megjelölt szakra sem vesznek fel. sőt, talán még jobban is járnék így...ki tudja. bízom magamban, bízom abban, hogy helyes döntéseket fogok hozni ebben az évben, és teszek pár lépést előre az úton.

ünnepélyesen megfogadom, hogy szeptembertől beiratkozom egy nyelvtanfolyamra. remélhetőleg lesz rá pénzem, megfelelő nyelvet választok, szorgalmas leszek...és nem fogom azt csinálni, amit az angol nyelvvel műveltem. jelenleg a francia, a svéd, az orosz szerepelnek első helyen. a csehet azért nem írtam, mert lehet, hogy felvesznek...ha nem, akkor viszont lehet, hogy el sem kezdem tanulni...noigen, érdekes döntéseket hozok; félig-meddig spontán, de egyben tervszerűen felépített dolgok ezek.

nyáron szeretnék egy afféle fapados kirándulást tenni valamelyik szomszédos országba...játékban van: Ausztria, Horvátország, Lengyelország, Csehország. még nem néztem utána az áraknak, a látnivalóknak, stb., tehát a kivitelezés még várat magára. de ezt most nagyon-nagyon akarom; még jobban is, mint a nyári fesztiválozást (bár azt is szeretném még...).

igen, ilyesmikkel próbálom elterelni a figyelmem a jelenlegi totális ürességről. délelőtt - napközben - a kis közegemben gyerekesen viselkedem, mert csak így tudok nevetve elrejtőzni problémák elől. délután alszom. későn fekszem, korán kelek. lehet, hogy nincs értelme, lehet, hogy ezzel ártok magamnak...nem érdekel. át kell vészelnünk ezt az időszakot, én így próbálom.

2012-02-11T16:16:00.000+01:00

kezd egyre jobban megtetszeni a tilosrádió zenei kínálata. azért nem alszom, hogy tudjam hallgatni. szuper vagyok. lépegetek kimegbe, bejárati kaviccsal meg anélkül, és ugyanolyan bolond és üres vagyok, mint annak a könyvnek a szereplői, aminek az olvasását tegnapelőtt fejeztem be. mindenhol feltűnik a négyszáz csapás, és ez nekem rohadtmódon tetszik; egyszer szeretném majd megnézni valakivel, akivel aztán jól át is beszélhetném az egészet, vagy legalábbis bizonyos részeket. bár tudnék az atomfizikáról is beszélgetni, annyira jó lenne. ahogy már mondtam valakinek, így kiegyenlítődne a mérleg két kis serpenyője, harmónia lenne meg rend, meg ilyenek. szóval, egyszer majd fizikusnak, csillagásznak, meteorológusnak, vagy legalább környezettan-tanárnak fogok tanulni, hogy mind a két agyféltékem baromira örüljön, zsibongjon, működjön, használódjon.

egyébként nagyon szeretem Murakamit. mármint az írásait. most megint tudok olvasni, nem tetszelgek a funkcionális analfabéta szerepében. váltottam; félig-meddig antiszocra, a társas kapcsolataim (a nemlétezők is) ugaron. ez a nemlétezők szempontjából a legrosszabb, a létezőknek meg néha szükségük van erre. bár nem is, velük foglalkozom. nem tudom, na. rohadt jó lesz már koncertre menni. gondolkozom azon is, megint, hogy mi a fenét várok én el mástól meg magamtól. milyen lépéseket teszek előre meg hátra. kifogás, az bezzeg mindig van. közben meg várom a sült galambot. unom már ezt a részemet, még jó, hogy menekülök a francba...

vinnyogás

2012-02-07T20:55:00.000+01:00

sorolom, mire lenne szükségem: egy ölelésre; pár bögre meleg teára; lámpafény helyett gyertyafényre; arra, hogy valakivel meg tudjak osztani egy kellemes, közös élményt. igen, az élmény hiányzik legjobban.

farkasokkal táncoló

2012-01-30T22:28:00.000+01:00

ha tényleg felvesznek, vagy ha tényleg sikerül ideiglenesen letelepednem pesten, érzem, hogy tökjó lesz nekem. tényleg. ma találtam ezt az oldalt. legszívesebben már most mennék, és rongyosra járnám a lábam, végiginnám az itallapot, teletömném magam mindenféle édességgel, buliznék és beszélgetnék és rendkívül művészi képeket készítenék a másvilágról, ahová ritkán tehetem csak be a lábam. mondjuk a nyelvszak majdhogynem esélytelen - gondolom oda 500 alatti pontokkal nem is fognak felvételizni -, de azért megjelölöm, ki tudja, lehet, hogy idén senkit nem fog érdekelni, így pont benne leszek a legszerencsésebb tízben. (álmodik a nyomor) aztán ott van még a magyar (nem, nem őrültem meg egészen...ugye?), az infokönyvtáros, meg a szoc.munka szak. lehet erre azt mondani, hogy egyenes út a mekdonálcba, de valahogy magasról letojom. aki akar, az úgyis érvényesül majd valahogy. aki meg semmit sem akar, azt dobják le a taigetoszról. szombaton végre vége a szalagavató körüli felhajtásnak, és építkezhetek tovább, út a végtelenbe, híd ide meg oda, a farkas meg elfújja, szétveri, felgyújtja. ...vagy tökön is rúghatom a farkast, és építkezhetek tovább.

[mellesleg meg rohadjanak meg a farkasaim ott, ahol vannak. lehet mocskolódni, leskelődni, gyerekes módon viselkedni, köpködni...lehet, csak nincs értelme. mondtam már, hogy minden szarból ki lehet mászni, és én kurvára ki is fogok. adás vége.]

igen.

2012-01-28T23:58:00.001+01:00

a tegnap este vitathatatlanul az idei év legjobbja volt. jobban mondva, az első olyan este, mikor végre jól éreztem magam.

hihetetlenül hálás vagyok. megint előbújt belőlem a giccs. ~~és mindenről kundera jut eszembe.~~

naszóval, tegnap voltam először korai öröm koncerten. meg zagaron is, dehát őket jópárszor láttam/hallottam már. persze őket sosem lehet elégszer. a korai öröm valami essssszméletlenül jó koncertet adott, első sorban ugráltam meg headbangeltem. komolyan, kész őrület volt. kicsit féltem is attól, hogy balázsékra már nem marad energiám...dehát a két együttes olyan energiákat szabadított fel bennem a zenéjükkel, hogy képes voltam még fél kettőkor (?) is ugrálni...pedig fizikailag elég sz*r állapotban voltam, meg ittam is egy keveset...vagy lehet, hogy az alkohol pont segített, fene tudja. a legeslegjobb az volt, amikor a wingzoflávnál megint pofákat vágtam, ami nyilván nem az együttesnek szól, nem is a számnak, csak utálom, hogy minden koncert kötelező eleme...(mondjuk tök ritkán jutok el zagarra, tehát ez nem tapasztalat, inkább sejtés) bezzeg a taste of snow-ért ki kellett sipítanom a maradék kis hangomat! próbáltam hangosabban kiáltani, de igazából csak valami sípolás jött ki belőlem. de eljátszották, és végre úgy, olyan változatban hallottam, ahogy már rég nem. [na, szóval ez volt a legeslegjobb, nem is a pofavágás.] megköszöntem egy újabb kiáltással, mert - itt megint giccses rész következik - ez a szám a valaha volt...nem is folytatom, megy a fényezés, pátosz, akármicsoda. de szerintem megérdemlik. akarom már azt az új albumot. nagyon-nagyon. az old moment of eternity valami eszméletlenül jó...az eleje is, de a közepe-vége felé...extázis. imádom. mondjuk azt soha nem értem, mit énekel benne balázs...remélhetőleg szeptemberben erre a rejtélyre is fény derül. haha.

úgy gondolom, mindkettőnknek nagy szüksége volt egy ilyen estére. az én helyzetemből kiindulva legalábbis így látom. mint már írtam, hihetetlen energiák szabadulnak fel bennem egy-egy ilyen koncert után, a mostani időszakban pedig különösen nagy szükségem van ezekre az energiatartalékokra. de mindjárt vége a nagy hajrának, utána meg mehet mindenki, amerre lát. a félelmet kezdi felváltani a kíváncsiság. és ez tök jó dolog, na.

más: tegnap tök lelkesen püföltem a kordont / korlátot, aminek reggelre meg is lett az eredménye, véraláfutásos foltok formájában. ezek után tényleg megfontolandó lépés egy doboktató (jajde hülye szó ez is...) keresése. annnnnnnnyira szeretnék már dobolni, és olyan régóta...nem tudom, miért nem vagyok képes beérni egy kisebb meg másokat kevésbé zavaró hangszerrel...albérletből szerintem ki is vágnának, ha elkezdenék dobolgatni, koleszba maximum kongát vihetnék, vagy mi a fene annak a neve, itthon meg egyértelmű halál lenne a sok idős nénivel a szomszédban...:D

lelkileg megvagyok, fizikailag meg kicsit szemétdomb, de megérte.

nagyon szépen fogok kinézni a szalagavatón. :D

2012-01-28T22:47:00.000+01:00

ma délután beírtam a gúgliba, hogy "önkénteskedés", és erre a gúglikiadott sok szép érdekes oldalt. benyomtam párat a könyvjelzők közé,hátha egyszer megszáll az ihlet, és elindulok magamtól.
tegnap éjjel megvilágosodtam. most éppen nyelvszakra akarok menni, szlavisztika-csehszakirányra. talán felvennének. remélem, feburár 15-ig nem gondolom megmagam mégegyszer. azt is remélem, hogy ezután kevésbé fogom ezenpörgetni az agyam, mert már kezdek kiakasztóvá válni.
éstovább; bejelentettek iksz nevet a szigetes szervezők. nemtetszés. radioheadet, cure-t és interpolt a népnek. (minimum)
várom a jövő hétvégét. gőzkieresztés. december eleje óta nem történt meg. éppen itt az ideje. zagarra meg korai örömre is mennék pénteken, de egyedül csaknem. túl hideg van még éjjel az egyedülléthez. szomorú.
egyre nehezebb mások szemébe néznem. a saját szemembe néznem. elszaródnak a dolgok.

más: kíváncsi vagyok, hogy reagálna a fodrászom, ha tomászándersz-frizurát kérnék tőle legközelebb. lehet, hogy érdemes lenne tenni ezzel egy próbát.
megjegyzés: igen-igen kedvelem david bowie-t. jóéjt

2012-01-23T20:12:00.002+01:00

imádom az elveszett jelentést. ~~egyébiránt elég szarul vagyok~~

2012-01-23T20:12:00.000+01:00

napi örömködés: rájöttem, hogy zooey deschanel sem tökéletes. ezek szerint nem is olyan szörnyületes tény, hogy meghíztam. továbbá, hogy emiatt idiótán fog állni rajtam az a koktélruha, amit múlt héten vettem. két hét alatt nem leszek képes csodát tenni...de nem is baj, hatvanakárhánykilósan is lehetek bájos. bár őszintén, halványlila gőzöm sincs, hány kiló vagyok. évek óta nem álltam mérlegre. hiányzik? kicsit sem. van szemem, látom, ha nem stimmel rajtam valami. meg, egyébként sem szeretem a számokat. egyébként kicsikét várom csak a szalagavatót. titokban. de azért remélem, jól fog sikerülni. totális káosz lengi körül az eseményt, de én abszolút nem problémázom apróságokon; ezért is tudom, hogy lesznek számomra kedves, emlékezetes pillanatai. nagyjából ez jellemzi az idei év első hónapját számomra: totális káosz, nehézségek másznak fel a hátamon és ülnek rá a vállamra, mindeközben azért akad egy-két kellemes pillanat. megjegyzés #1: a new girl egy hihetetlenül aranyos és szórakoztató sorozat. remélem, sok évadot megér majd, legalább annyit, mint amennyinél most a tbbt jár. megjegyzés #2: megint felvettem murakami fonalát, a kafkásat. kicsit ~~nagyon~~ beteg, de rettentő mód kíváncsi vagyok, hogy alakul majd a szereplők sorsa. meg nyilván a szexjelenet(ek)re is, mert közösülés eddig nem történt. tudom, hogy anélkül biztosan nem fejeződik be a történet, szóval emiatt nem aggódom, előbb vagy utóbb biztos lesz valami. igazából azért is tetszik a kafka, mert ehhez hasonlót még sosenem olvastam. és azért is, mert murakami képes meglepni, és hosszú ideig fenntartani a figyelmemet. az más kérdés, hogy többször csak egy hajszál választott el attól, hogy falhoz csapjam a(z egyébként könyvtári) könyvet...macskafejek, állati nyelven beszélő bácsi...de ez semmi ahhoz képest, ami a(z eddig) kedvenc szereplőmről derült ki...csak néztem, mint akinek az orra előtt ment el a busz (igen, ma reggel is ez történt. utálom a havat.) majdnem a négyszázadik oldalnál tartok! azt hiszem, ez egyéni rekord...lesz, ha az utolsó lap utolsó betűjét is sikerül elolvasnom. egyébként nem tudok, vagyis, nem szeretek hosszú regényeket olvasni. van, hogy kétszáz oldalas regény olvasása is kínszenvedés számomra...naigen, nem vagyok igazi könyvmoly. persze ezt magasról letojom.

2012-01-23T20:08:00.002+01:00

van egy csomó lehetőségem, talán túl sok is, aztán mindig a leghülyébbet választom. még várom is. kaput nyitok nő létemre, basszus. pedig az a férfi dolga lenne.
egyébként meg, kurvára nemszép dolog érzelmileg zsarolni az embereket. meg aztán nem is éri meg. persze, lehet érzékenykedni meg már nemtudnihogyéppenminkönnyezősködni, de azért mindennek van határa. és akkor a hormonokról ne is beszéljünk. nem lehet ám mindent azokra fogni.
nemtudom, lehet-e úgy felkelni a földről, hogy közben az egyik kezeddel nyomást gyakorolsz önnön válladra, a másik kezeddel pofozgatod magad, a szádon meg jön ki a mocsok, merthogy ez van körülötted. az agyad meg elönti a szar, mert nem volt elég erős a gát, amit építettél. nem is építettél, vagyis de, csak félúton abbahagytad - feladtad, így szokás ez.

2012-01-23T20:05:00.001+01:00

akárhányszor meghallom a no surprises-t, hisztérikus rohamot kapok.

it has to end to begin

2011-12-31T17:05:00.001+01:00

khm, khm. vicces volt visszaolvasni a tavaly ilyenkor írt blogbejegyzésemet. és tényleg azt hittem, hogy tényleg ez meg az lesz. hát nem. :) lett helyette más. ez is jó, persze erről megint Lennon bölcsessége jut eszembe:

life is what happens to you while you're busy making other plans

aha, valami ilyesmi. egyébként tökjó könyveket olvastam idén. tökjó koncerteken voltam. tökjó volt továbbá szemetet szedni. a legjobb hónap egyértelműen az augusztus volt. repültem, jól éreztem magam, rendeztem a kapcsolatomat valakivel, előtte voltam szigeten is, tehát majdnem minden klappolt, aminek klappolnia kellett.

kicsit be vagyok tojva. azért nagyon-nagyon remélem, hogy a holnapi nappal egy még fantasztikusabb év kezdődik el. ~~mondjuk tüntetni szerintem tuti megyek majd. bár ne lenne szükség rá...~~ az idei év...nem is tudom, milyen volt. sokszor voltam hülye. nagyon sokszor. sokszor rágódtam sokhülyeségen. volt pár olyan ember, aki ismeretlenül is a vesémbe látott. sokszor képzelődtem, mert abban k...ajó vagyok. ÍGÉREM, jövőre valami kreatív alkotófolyamat részesévé teszem a képzelgő elmémet. (ez egy fogadalom volt.) a legfontosabb az, hogy ne adjam fel. nem is fogom feladni. teszek magamért, hogy másokért tehessek. nyálas, ugye? "menj, csináld! gondolkozni / félni később is ráérsz." édesem, nagyon jó tanácsokat adsz saját magadnak. persze gyakorlatban minden kicsit máshogy fest, mint elméletben...de semmit nem bánok. és tulajdonképpen most is ugyanezt javasolnám magamnak. :) jameg, hogy kevesebbet rágódjak hülyeségeken, és hogy én irányítsam az érzéseimet, ne azok irányítsanak engem. meg ilyenek. kíváncsi leszek az új zagar-albumra. attól is félek. nem akarom nemszeretni őket. mi lesz velem taste of snow nélkül? mondjuk azt is tavaly szeptemberben hallottam még normális állapotában. *sír* megint írtam listát, majd igyekszem teljesítgetni róla a dolgokat, meg év közben hozzátenni még tételeket.

no, ennyi. nem írok többet. mégse megyünk szórakozni, itthon fogunk. az is jó. innentől kezdve pedig magasról le...rom a szilvesztert. puszi. :)

fogadom, hogy 2012-ben elolvasom...

2011-12-29T02:08:00.002+01:00

Milan Kundera: Tréfa
Milan Kundera: Búcsúkeringő
Milan Kundera: Az élet máshol van
Milan Kundera: A nevetés és felejtés könyve
Milan Kundera: Halhatatlanság
Milan Kundera: Azonosság
Kurt Vonnegut: A hazátlan ember
Esterházy Péter: Esti
Simon Márton: Dalok a magasföldszintről
Tóth Krisztina: Pixel

Kundera? ...és még egy? ...meg még egy? ...ezen kívül még 3? kislány azt ~~hiszi~~ reméli, hogy a művész úr ezen 6 regénye is ugyanúgy le fogja nyűgözni őt, mint az eddigi 4 Kundera-mű, melyet volt szerencséje olvasni. egyelőre rajong, telhetetlenségéről árulkodik vállalkozása.

Vonnegut? egy ideje ~~ba..~~ azaz piszkálja a fantáziámat.

Esterházy? egy műve már kedvenc lett, olyan furcsán kedvenc. kettővel még próbálkozott, bátortalanul, kerülgette és lapozgatta, majd eldobta. (mármint, visszatette a polcra. a könyvtár polcára.) jaigen, és ott van még Kosztolányi Estije, ő a legnyomósabb indok, amiért ez a másik (?) Esti is a listára került. ha utálni fogom, ha kiakaszt, ha tetszeni fog, mindenképpen megírom. véleményem biztos lesz róla.

Simon Márton? tök véletlenül láttam valami videóinterjút vele, és nem tudom, egész szimpatikus volt. ~~igazából a neve miatt, bárki előnnyel indul nálam, akit Marcinak is lehet hívni. dehogyis, dehogyis. ...dehogynem.~~ bár most 'nyomom' az Ady + a Kosztolányi összest, ennek értelmében verscsömöröm van. de olyan nincsen, hogy jövőre nem olvasok verseket!

Tóth Krisztina? nehogymár egy nő se legyen a listán...inkább férfi írók műveit részesítem előnyben, ez tény...de akkoris! a Pixelre egyébként nagyon kíváncsi vagyok, mert a Hazaviszlek, jó? című novelláskötete és a Magas labda című verseskötete nagyon tetszett. kb. nem hiszem el, hogy lehet nekem két tiszakatám is, míg egy tóthkrisztinám sincsen. pedig olyan jól mutatnának a polcomon. vagy a kezemben.

remélem, hogy egy év alatt érek még annyit, hogy ne akarjak már kibújni mindenféle (akár magam alkotta) szabály, felelősség, akármi alól. légyszi, fejlődj! köszi.

2011-12-25T01:42:00.000+01:00

a mixed nuts egy tökjó karácsonyi film. és most látom először. pedig haláli. és még steve martin is vicces. kicsit.
egyébként szerencsére megvolt a csoda, amiről Márai is beszélt. a hókiflik is megsültek. elég csúnyácskák, de hamar el fognak fogyni. igen, nálam a szünet, meg a karácsony ~~a zabálásról~~ ...az evésről szól. ha így folytatom, át kell gurulnom 2012-be.

btw. megkaptam a 'Kosztolányi összest'. határtalan öröm és boldogság.

#[10]9, találomra

2011-12-23T01:54:00.001+01:00

tegnap óta világosbarna a hajam. tetszik. olyan piszkos hatást kelt. mintha piszkos lenne a hajam. ez kicsit beteg, szóval, nem ezért tetszik. csak tényleg, a szőke után elég furcsa. furcsán piszkos.

tegnap óta minden kicsit lassabb, Kundera jóvoltából (is). imádom ezt a fickót.

tegnap éjjel volt még egy alíz, csodaországban. Kosztolányi-fordítás.

aztán ma lőttem a zongoristára. koncertre mentem antoánnal és kolettel. szeretem trüfót.

lehet, hogy én vagyok a szőkenő, aki elé bármit odatehetsz; az csak falja és falja, ha gyönyörű a csomagolása. trüfónak márpedig olyan, ezért meglehet, hogy újfent a felszínességem ordít, ezekből a sorokból is. mondjuk leszarom. tetszik és kész. majd egyszer ennek is vége lesz, minthogy minden irtó bölcs gondolatnak is befellegzik egyszer. mostanában egyre többször felteszem a kérdést: minek nézek/olvasok/véleményezek ilyen művészakármicsodákat, ha utána nincs kivel megvitatnom őket? vagy ez tőlem függetlenül is magányos dolog? mármint a befogadás. ez idő alatt olvashattam volna egy fejezetnyi részt a trüfós könyvből. inkább megyek aludni. (remélhetőleg, ma éjjel nem anyámékkal fogok álmodni. már három ~~napja~~ éjjele ez megy. a legkülönfélébb helyszíneken.)

ihlet, az bezzeg sehonnan nem jön.

jarvis 'atyaúristen' cocker karácsonyi videoüzenete

2011-12-21T10:55:00.000+01:00

imádom jarvist

2011-12-20T01:36:00.001+01:00

franszoá trüfó - négyszáz csapás

elhatároztam, hogy kronológia szerint haladok a filmjeivel, és miután megtekintettem a filmet, elolvasom a hozzá tartozó interjúrészleteket. egyébként zseniális, az első filmje mindjárt jobban tetszett "rendezői kommentárral", mint anélkül tetszett volna. igen, mert én az alkotásban (majdnem) mindig a művészt (is) keresem, és ebben ott van trüfó, az alapján, amit eddig olvastam róla. egyszóval zseniálé! holnap lövök a zongoristára.

közben: jelentem, tovább szenvedek adyval, s új időknek új dalaival. mazochista vagyok, de nem elég kitartó, így adyt akár még nevelőmmé is fogadhatom. (pfuj, de nemszeretem)

továbbá minimum a húszmilliárdadik olvasós kihívásra jelentkeztem molyon. aha, így, hogy mindent félbehagyok. vonnegutot is be kell már iktatnom, tejóég, mióta ígérgetem már azt is. jaés megkaptam a könyvemet, egyébként erre pont nem számítottam, de kellett már a polcomra. szombatig még nyitva van a könyvtár, talán kihozok valami szórakoztatót. mert itthon most csak olyasmi van, amibe belefulladok. (igen, a filmelmélet, a verseskötet, és murakamiba meg azért fulladok bele, mert vagy egy hónapja olvastam belőle utoljára. ejj) alízcsodaországban lesz a választottam, hogy még olyan plecsnit is kapjak. seperc alatt el lehet olvasni. tudom, mert egyszer már elkezdtem.

ja, vannak ezek a plecsnik. olvasásra ösztönöznek, azon túl meg véleménynyilvánításra. ezaz, köszi szépen.

nem esik a hó. már jópárszor belegondoltam abba, hogy számomra mit jelent a karácsony. a kólát, egyértelműen. teli gyomor, hal, krumpli, szárnyas sült, húsleves, bejgli, sütés, emerkettő hallgatás sütés közben, műfenyővel szarakodás, műfenyő díszítés, tévébámulás, hiányérzet, szirupra való vágyakozás, audrey hepburn, igazából szerelem, régen a pickwick trópusi (ízű) teája volt, meg a generációs szakadék felett átívelő híd építése. azt hiszem, én régen sem tartottam a szeretet ünnepének, vagy ha igen, az elég nagy gáz; most abszolút nem érzem, hogy szombattól keddig mindenkit szeretnem kellene. a szeretetem nem olyasmi, mint a szaloncukor, azt nem kilóban mérik. nem is pénzért. és nem szezonális finomság.

nade tényleg, a karácsony egy szóval számomra: illúzió.

márai csodának nevezi, hát legyen úgy; illúzió vagy csoda, nekem egyre megy.

én szerelmese vagyok az illúziónak, mondhatni, szeretek pofára esni. (egyébként normális vagyok.)

szeretem a mélyhangú palikat. (she&him megy a petőfin) ha zooey deschanel-szerű lány lennék, biztos sok rajongóm lenne. így meg meg kell barátkoznom ezzel a nőcivel, aki én vagyok. (embertelen feladat, mint az ady-versek olvasása)

2011-12-17T23:52:00.002+01:00

szinte alig hiszem el, de mégis: vége a hétnek. túl vagyunk a vizsgákon, az ajándékbeszerzésen-és átadáson. olyan jó volt látni a döbbenetet és az örömöt az arcukon. van értelme. ha elfelejtenéd, ez emlékeztessen rá. mindig van értelme.

ma végre feladtam a molycsomagot is. remélem, elégedett lesz az ajándékozottam. a döntésképtelenségem átka lesz, ha mégsem fog örülni a könyveknek.

állítólag az enyém már kedd óta úton van. megfogadtam, hogy mostmár akármikor is érkezik meg, csak 24-én, a fa alatt fogom kibontani. ígyis-úgyis sírni fogok, mert tuti, hogy az egyik nagy szerelmem érkezik meg a fa alá, a másik meg azután már édesmindegy lesz. (pont, mint szigeten a pulp és a hurts esetében.)

gyönyörűséges csomagolópapírt választottam. ma még a bertoluccsi és godár (:D) könyveket is muszáj voltam be(le)csomagolni. (persze nem ragasztottam le, mert újrahasznosítunk majd) sajnos 3 ívet így sem tudtam felhasználni, ami a pénztárcámnak fájt, de nagyon. nembaj, valamire biztosan jó lesz.

mivel k. ady összest kapott tőlem (ami meglepően jó állapotban érkezett az átadópontra), nekem is kedvem támadt folytatni a szimbolista fickó rímképeinek olvasgatását. áprilisban határoztam el, hogy végre kivégzem az 'összest', ám ez idő alatt még az új versek nevezetű ciklust sem sikerült teljesen magamévá tennem. namajd most, - szólt a belső, vékonyka hang - , most véghez viszem a véghezvihetetlent - annabel_lee-i mértékkel véghezvihetetlen, embertelen feladat. miért is? köszönöm szépen, meglehetősen jó viszonyt ápolok a versekkel. adyt viszont ki nem állhatom. jó, jó, most jöhetne a fejmosás: megőrültem én, hogy az egyik legnagyobb magyar köl...mindez hidegen hagy, ha, mint embert, ki nem állhatom. jobban mondva, azt a képet, amit festett(ek) róla. a versei megismerésével szeretnék kicsit közelebb kerülni ehhez a nagyképű művészhez, aztán majd meglátom, mennyire sikerül megszeretnem. van jópár olyan verse, amiért odáig meg vissza vagyok, de a többi...nomindegy, igyekszem még idén végezni az első kötettel. addig, amíg nem fejezek be valamit, nem kezdhetek bele újba. megtiltom. :D

jelentkeztem valami pályázatra. kíváncsi vagyok, mit fogok összeütni. stop motion animációs kisfilmet. olyan gondrysat. a zsűri tagjai úgysem ismerik, na.

leginkább könyves

2011-12-12T21:28:00.000+01:00

oké, még egy hét. boldogít a tudat, hogy csütörtök este már csak a kókuszgolyók gyártásával kell foglalatoskodnom. idén nem sütök mézeskalácsot. rájöttem, hogy igazából nem is szeretem. nem is kell.

egész hétvégén a lányok ajándékán agyaltam. (igen, ennyire ráértem)

szombaton jött az első megvilágosodás. nekem megvan az a könyv, amit a. szeretne a magáénak tudni, nekem ráadásul abszolút nincsen igényem az említett mű további birtoklására, tehát minden klappol. eladhatnám a vaterán, hogy vehessek belőle drága ajándékot, de ez így sokkal nagyobb meglepi lesz számára. aligvárommár, hogy lássam a megdöbbenést az arcán.

a következő pedig egészen máig váratott magára. ez utóbbinak talán még jobban tudok örülni. viszont azt nem értem, hogy nem jutott előbb eszembe ez az ötlet. a kapkodás átka, hajj.

remélem, az ady összes(versé)t tartalmazó két kötet tényleg olvasható és polcra tehető állapotban van. máskülönben kreatívkodnom kell a lapokkal. olcsó volt, így még pont belefért a keretbe. ha egyben lesz, k. nagyon fog örülni. tudom. mondta, hogy rajzoljak neki. ~~nincs hozzá türelmem~~. nem ~~tudok~~ fogok. bár az első lapra rajzolhatok. ha szar állapotban lesz, akkor édesmindegy. emlék tőlem, így maradjak meg emlékezetében: szét vagyok esve, hasonlóképpen, mint az ajándékozott tárgy.

holnap már tényleg feladom a molykarácsonyi ajándékomat. remélem, odaér még 24-éig, mert ha nem, akkor nagyon szégyellni fogom magam. még mindig nem tudom, mi a francot vegyek mellé. persze, a képeslap alap. de kreatívkodni már nem fogok tudni. annyira gáz.

mellesleg, még az én molyangyalom sem juttatta el hozzám a könyvecskémet. pedig már tűkön ülök. van egy megérzésem, de lehet, hogy téves. az itthoni könyves ajándékkal kapcsolatban is van egy megérzésem. az majdhogynem tutibiztos. imádom Kosztolányit. ha megkapom, tuti rávetem magam.

mellesleg2, megint rendeltem magamnak egy könyvet. volt kedvezményem, így fillérekért jutottam hozzá az amúgy is nevetségesen olcsó könyvecskéhez. godard. jövő héten végre lehet filmelméletezni, juj. remélem, karácsony táján lesz hepburn film is a tévében. (legyenmár) vagy valami jó. űrodüsszeiát meg alphaville-t kellene nézni. ilyesmiket. a szilveszter éjszakát pedig a holdon szeretném tölteni.

2011-12-09T16:33:00.001+01:00

nemszeretem hét.

kezdem gyűjtögetni az ajándékozottaim ajándék bigyóit
jövő héten vizsgázunk, így most hétvégén kell hiperszuper gyorsan összeszednem, összeállítanom, becsomagolnom a mindenségeket
nagyon szeretnék mindenféle édes, haszontalan kütyüt belepakolni a csomagokba
de ha mindenhez ragaszkodnék, egyrészt ők nagyon jól járnának (ami hihetetlen melegséggel töltené el a szentimentális szívemet), másrészt viszont eladósodnék (ami miatt azért talán még el is pityerednék)
nade mindenki kap egy felbecsülhetetlen értékű kis csomagot
valami bazi egyedi és művészi dolgot is igyekszem kreálni, nehogymár úgy váljunk el, hogy nem tukmáltam rájuk semmi ilyesmit

aztán ma elmentem az antikvár könyveimért
ingyenes szállítás, jeee
magamnak csak egyet rendeltem, de annak nagyon-nagyon örülök
(maria schneider gigantikus mellbimbóinak látványát leszámítva tök szép, jó állapotban van ésatöbbi)
jött még három könyv az ajándékozandó molynak
(remélem, örülni fog neki, és nemleszgáz, hogy három antikvár könyvet kap. persze akarok még valami izékét tenni a csomagba, de miafenéttegyek??)
plusz három meglepi könyv, amiből egyet már régóta el akartam olvasni
pontosítsunk: anno el akartam olvasni
kíváncsi vagyok, az én molyom melyik könyvet választotta
tuti, hogy nem fogom kibírni karácsonyig
amint megérkezik, feltépem a csomagolást
~~télapó~~, ~~jézuska~~, molyangyalka gyere máár

a legnagyobb problémám az, hogy most semmit nem tudok olvasni
(egy hét ugye, az már égszakadás, földindulás)
pedig múltkor fantasztikus könyveket sikerült hazahoznom a könyvtárból
kettő filmelméletes (amit az istennek sem fogok KIolvasni, mégis tökjó, hogy van, és hogy "művelem magam")
egy bertoluccsis (nagyonvékony)
egy trüfós (nagyonérdekes)

hétfőn lefotóztak minket, hogy aztán évekig (?) fekete-fehérben üde színfoltokként díszelegjünk a falon
nagyon szeretnék már csak ilyen formában jelen lenni a "szent helyen"
legyenmárvége

asszem külön szekciót csinálok itt a blogon fülbemászó popslágereknek
odett meg a petőfi rádió, hjajj

annyira sokmindent szeretnék
...
protect me from what i want

helyzetjelentek

2011-12-06T23:52:00.001+01:00

ott tartok, hogy legalább már tudok reggelente mosolyogni

kezd görbülni, felfelé. a szemem olykor még csillog is hozzá.

...különösen akkor, ha szépet lát.

ezek a kitérők bizony megnehezítik a dolgomat.

terelgetnek, csipkednek, porba löknek, ásót adnak a kezembe

ugyanakkor...

célt és értelmet adnak, megnyitnak, felvillanyoznak, kényeztetnek

kezdem elhinni, hogy tényleg ezt akarom. hogy elég ennyi. az ennyi több, mint a semmi? a több nehezebb? a nehezebb jobb, mint a könnyebb? ...a lét megválaszolhatatlan kérdései

zavar, hogy az olvasáshoz sincs már elég türelmem. sem a filmezéshez. sietek valahová, kőtömbökkel a lábamon. a szívemen. az agyam meg jégbe fagyva. juteszembe. próbálom játszani a jégkirálynőt, amit aztán mindig kurvára megbánok. kicsit sete és suta, meg utólag belátom, hogy ezt meg azt máshogy is megtudtam volna oldani színészkedés nélkül. persze be vagyok tojva. de attól még igazán értékelném, ha a saját mosolyommal mosolyognék a másikra, a saját érzéseimet foglalnám mondatba, a saját mozdulataimmal jeleznék a másiknak, és igen...ha az a mosoly ott lenne, ha azok az érzések mondatba lennének foglalva és ki lennének mondva, a mozdulatok által pedig kiteljesedhetnék, utat törve a másik fél irányába.

december van, és iszonyúan vágyom néhány kósza napsugárra. hogy világítson, melegítsen. igen, most beérném ennyivel is.

hívom a napot, de nem veszi fel

vedd fel, vedd fel, kérlek

tél #1

2011-12-05T18:30:00.001+01:00

a paradicsom vízízű
a paradicsomot kecsappal ízesítem
(mondjuk többször már biztos nem. a vizes kecsap undorító.)

2011-12-04T23:33:00.001+01:00

egyébként ezúttal majdnem minden úgy történt, ahogy szerettem volna
(könnyebb ezzel hitegetnie magát, látod-látod)
kaptam, de az eszmélés pillanatai megint fájdalmasan semmitmondónak bizonyultak
üresen kongtak
a kongásban megszólalt a távolság: toporzékolt
a zavartság: zúgott
a félelem: fújtatott
a reménytelenség: remegett
...jabocs, az nem illik bele a felsorolásba.

szeretném elfelejteni.
(megint hazudik. igazából nyilván szeretné megismételni, zajongástól mentesen.)

2011-12-04T20:54:00.001+01:00

"The arts are not a way of making a living. They are a very human way of making life more bearable. Practicing an art, no matter how well or badly, is a way to make your soul grow, for heaven’s sake. Sing in the shower. Dance to the radio. Tell stories. Write a poem to a friend, even a lousy poem. Do it as well as you possibly can. You will get an enormous reward. You will have created something." - Kurt Vonnegut

2011-12-04T18:24:00.001+01:00

zavart érzek az erőben.

nem tudom, merre tovább. dönteni márpedig kell, akár kezet tördelve, akár dalolászva, térdre rogyva vagy egyenes háttal. számot kéne vetni. nem megy. hová, kivel, mit, miért...mi tesz jót és mi ront a helyzeten?
lehet, basszameg, hogy én igazából magamat keresem az emberekben.

van az a jelenet a hannah and her sisters-ben
talán mindennap meg kellene néznem, hogy legyen miért...

best scene ever.

2011-12-01T00:47:00.003+01:00

azért hihetetlen, hogy egy idióta popsláger mennyire alattomosan képes befészkelni magát az ember hallójárataiba
már a zuhany alatt is ezt éneklem
szabadítsatok meg a gonosz simon le bontól
(megnéztem a wikipédián, hogy hívják)

najó, lefekvés előtt mégegyszer. TÉNYLEG csak egyszer.

2011-11-29T23:07:00.001+01:00

magamba kell(ene) vernem valami lelkesedést
a sült galambot várom
amolyan leszarom alapon
a sült galamb is csak délibáb

bizonyos mondatok beleégnek az elmémbe. korlátok nélkül, határtalanul, szabadon, akármi
nem találom a módját, az az én problémám
még ezen is túl sokat agyalok

2011-11-29T22:58:00.001+01:00

van két párhuzamos világ
az egyikben adottak a lehetőségek
a másikban adott a valóság, ami mindent felülír
a másikban ott vagyok én, a kishitűségemmel
a másikban nyilván hagyom, hogy beleköpjenek a levesembe.
you put the weights all around yourself
a november végeket kitörölném az életemből

számvetés

2011-11-29T22:29:00.003+01:00

elegem van az energiavámpírokból

november vége van, kikapcsolódási lehetőségek száma - 0

kedves, mosolygós, megértő, nemfejleüvöltős emberek száma - 0

életkedv - 0 (azért mégsem, de rohamosan csökken)

életcél - ellopták az oroszok

kisugárzás - valahol a süllyesztőben

zavar - 88%

stb.

elhatároztam, hogy csakazértis kiművelem magam. minek nekem a filmelmélet? valamibe kell kapaszkodnom. spec. most leszarom a regényeket, a novellákat, de még a verseket is. ezért is fizetek holnap megint késedelmi díjat. nameg azért, mert én én vagyok. alaptulajdonságaim közé tartozik a késés meg a szétszórtság. szeretnék valamit alkotni, hogy aztán inkább a saját művembe kapaszkodjak másé helyett. mert abban legalább van egy kis darabka belőlem. és igen, jó lenne kicsit magamba kapaszkodni. nem a zsan-lükbe, nem a brándóba, nem a trüfóba, zsan-pierrbe, jorkba, benkszbe, karinába, ismeretlen nevű operatőrökbe, helyszínekbe, díszletekbe, gitárszólókba, harangjátékokba, jelenetekbe, monológ-dialóg, fény-sötétség, csend-zaj, dzson kél, bertoluccsi - by the way, nem tudom eldönteni, melyik filmet nézzem meg tőle legközelebb. még csak a dreamerst és a last tangot láttam, de azokért odáig meg vissza vagyok. van egy olyan érzésem, hogy a többi csalódás lenne. nem érdekel a fasizmus. mondjuk ja, azt sem értem, hogy nem zavar godard maoizmusa, mert normális esetben biztos kiverné a biztosítékot. hol vagyok én normális eset, amire egyáltalán rá lehet húzni egy sablont? ugyan már, senki sem az.

eléggé unom már az embereket

kicsit undorodom is némelyiktől

még magamtól is, sajnos

gyűlölöm azt is, aki eltapos másokat

de azt is, aki hagyja, hogy eltapossák

2011-11-28T21:24:00.001+01:00

reggel zuhany alatt velvet undergroundot énekeltem

levegőt! - de nem a józsef attila-versről van szó, hanem a hajfestésről. ne engedjétek többet. fogjatok le, ha szükség van rá. köszi. plusz véletlenül megkaptam az eredeti hajszínemet. ezt jelnek veszem.

2011-11-24T23:44:00.006+01:00

azt hiszem, a tangó, mint tánc, abszolút illene hozzám.

taszítás - vonzás

újra meg újra meg újra

...

most ez a kedvenc filmem.
mit miért hogyan kivel kinek
miértmiértmiértmiértmiért
igen,igen,igen,igen,igen!

'azt hiszi, vak vagyok? nem látom, hogy menekül, hogy keres valamit?'

megállapítás #1

2011-11-22T19:34:00.001+01:00

ha valaki rólam kérdez - tőlem
azt kell válaszoljam:

nem vagyok jártas ebben a témában.

Kundera megmondja a tutit #1

2011-11-06T14:43:00.002+01:00

"...ilyen a mazochista lélek törvénye; ha élete tartópillérei beleroskadnak a feledésbe, túlad mindenen, amit nem szeretett, és megkönnyebbül, felszabadul."

2011-11-05T23:03:00.003+01:00

tegnap éjjel, alfában

képzeletben világhíres meggyes sütit sütöttem
köténykében és fehérneműben
(minek a kötény?)

a recept lényeges eleme nem a ruházatom,
annál inkább egy fontos adalék(anyag) volt

nem értem, miért viccelődik velem a tudatalattim. tényleg nem.

mostanában elég sűrűn álmodom olyan emberekkel, akik már kiléptek az életemből. tegnap csak a hely volt régi. meg talán az érzés. ezeket temetgetem már egy ideje.

2011-11-05T16:05:00.005+01:00

felnőtt énem árnyékot vet kamasz énemre
oda és vissza

én most a két ént összekötő hídon állok
; futok előre
; vissza hátra
; újra előre
; leülök a földre, zokogok
; ugrani akarok a hídról, a semmibe

ha lenne házinyulam, a 'Felelősség' nevet adnám neki.
miért?
...önirónia

2011-11-01T21:52:00.004+01:00

kapukat döngetek
kapukat nyitogatok
...aztán be is csukom, azaz csapom őket.
egyelőre ez van.

megoldás?

a., ne döngess kapukat, csak azért, hogy megnyílásukat követően te magad csaphasd be őket. anélkül, hogy belépnél.

b., döngess kapukat. nyisd meg őket. lépj be. ezután zárd be őket gyorsan.

c., hagyd nyitva a saját kapudat. hagyj másokat belépni. ha már ott vannak, ne akard mindenképpen bezárni a kaput. ha el akarnak menni, ne kelljen kaput döngetniük. ...hogy aztán te csaphasd be.

mintha bármi is ilyen egyszerű lenne.
tehát nincs megoldás? nincs. ebben a formában legalábbis. egyelőre.

nem lehet úgy, ahogy szeretnéd
ne szeress
ne tilts

keep smiling

2011-10-28T22:42:00.003+02:00

nem ismerjük egymást, ma este láttalak életemben először és feltehetőleg utoljára, de bearanyoztad a napom
kedves szépszemű, széphajú, karórás, pulcsis, németszótáras férfi utastársam - ezúton szeretném megköszönni az élményt.

csakazértis

2011-08-30T17:14:00.004+02:00

olvasom a novella címét

"Senki sem fog nevetni"

természetesen kiszakadt belőlem a nevetés

vettem hajfestéket

no, ehhez azt érdemes tudni, hogy még soha nem volt festve a hajam, és jópáréve agyalok azon, milyen színt és hogyan és milyen fajtát és

leszarom.

most tartok ott, hogy leszarom.

a nők szakítás után szoktak frizurát 'váltani'

ennek értelmében én most szakítok

egykori önmagammal.

[igen, még mindig harcosok klubja.]

vagy lehet, hogy egyszerűen utálok már tükörbe nézni, és ugyanazt látni

minden egyes nap

a gondolataimat, az érzéseimet, azok kuszaságát valószínűleg ugyanúgy látni fogom majd a szemeimben

minden egyes nap

gondolni és érezni fogom őket, még szőke hajjal is.

keresek valamit a sorok között, hátha

hátha nem csak magamat találom meg többféle alakban, álruhában

meztelenül

nehezemre esik az ajkaim segítségével szavakká formálni a gondolataimat

vagy leírni őket

nem, írásban soha nem megy

annyira másnak mutatom magam, mint aki vagyok (aha, itt is)

ki vagyok?

...kivagyok

nem, akkor sem megy, ha hallgatnak

belebonyolódom a saját gondolatmeneteimbe

nem megy ez sehogysem

mondogatom magamnak, hangosan, hogy

'tiszta hülye vagy'

de legalább most nem szorítok párnát az arcomhoz

a hajfestékes tubust használom könyvjelzőnek

idegességemet paradicsomos szendvicsbe fojtom

éjjel megint orbitális nagy hülyeséget álmodtam

fentezit nem nézek, nem olvasok

erre jött valami varázslógyerek

meg szakállas faszi unikornison vágtatva

turisták és idős teremőr nénik

négy férfivécé volt, és egy női

aki ezt megfejti, annak veszek egy csokor banánt

címke is lesz rajta, ígérem

nem jött jobb

2011-08-29T13:55:00.007+02:00

szeretem azt az állapotot, mikor

halványlila gőzöm sincs idegességem kiváltó okáról

ettől még idegesebbé válok

szeretem azt az állapotot, mikor

olvasni szeretnék, de olyan fáradtnak érzem magam,

hogy akármily izgalmas lehet az olvasmány, csak álomba szenderít

(megtörtént eset)

a mai nap eddigi fénypontja a karamella illatú szájfény, amit leárazva vettem

ennél jobb talán ma nem is kell

de szívesen várom a fénypont jelölteket

köszi.

update:

megint bealudtam olvasás közben. hurrá.

"- No, nézd csak őket. Állati hülyék - jegyezte meg.

- Kik?

- Mit tudom én. Mindenki."

:to find a perfect stranger with the tissue shoulders on

2011-08-14T00:54:00.005+02:00

délután egy körül ébredek; enni egész nap nem akarok

nem kívánom, nem vagyok éhes, nem akarok éhes lenni

önpusztítás, imádom

arctalan emberekkel beszélgetek, hiánypótlás, eszeveszett keresgélés; kukázás

HOL A KURVA ÉLETBE' VAGY?

vulgaritás, szemet bántó, de már nem érdekel, érted?

ez így nem oké, nagyon nem normális

hétfőn reggel utazom, 13:55-kor felszáll a gépem, és elhagyom az országot

bőröndöm már majd' tele

még nem tudom, melyik könyvet vigyem magammal

lehet, hogy tiszakata lesz, hadd szenvedjek ott is kicsit

a könyvtári könyvek kölcsönzési határideje meg x napja lejárt, meg sem néztem

vaterán két napja véget ért az aukció, melyre licitáltam (Kosztolányi!!!)

öt nap alatt többször hallgattam Maccabees-t a gépen, mint nem egészen egy év alatt Wax Tailor-t; Thievery Corporation-höz viszonyítva kb. 50 számnyi az eltérés, ez már DURVÁBB (672. hihetetlen.)

mit bizonyít ez megint? tudod te azt nagyon jól

ideges vagyok, így előbb ENNI KÉNYSZERÜLTEM; miért így vezetem le a feszültséget, miért, mikor

így is olyan nagy a fejem!?

megint hatalmasra nőtt, már-már gusztustalan méreteket ölt, és azt érzem, hogy lufi módjára egyre csak kerekedik

repülőn is Maccabees-t fogok hallgatni, ezt már most tudom

még mindig nem vágtam le a Szigetes karszalagot, egyszerűen képtelen vagyok szakadni

könyörgöm, szeretnék sok-sok embert, hogy kiverjek néhány másikat a fejemből

ismeretlenekkel közös képet

szar zenére táncolni

inni és elfelejteni, hogy milyen kurva terhet cipelek még mindig

azzal az emberrel, aki rámtette a terhet

sokat-sokat fényképezni, magamba szívni a sós levegőt

napfürdőzni, idén utoljára feltöltődni; őszre, télre, következő szerelemmentes időszakra

mi ez a kétségbeesett vágyakozás

mert mindenki csak mondja, hogy én megérdemlem, aztán szart se tapasztalok belőle

igen, ha annyira kurvára megérdemlem, akkor valaki legyen már olyan bátor, és szorítson magához

annyira sötéten látom életemnek ezt a részét, hogy felesleges is rágondolnom

ezzel baszok el mindent, tudom jól

remélem, megint látok FAVÁGÓKAT ♥ a reptéren

Fetaföldön nem reménykedem ilyesmiben...ott minden a BULIRÓL SZÓL

de mondom, rámfér

angolul beszélni, kommunikálni, társalogni, még nevetni is angolul

sírni akarok, de nem megy

homeobogyóm sincs már, csak három (látod, hazudtam. még mindig hiszek benne.)

szükségem lenne egy ölelésre, egy vállra, két hallgató fülre, nyugizenére, pár illatmécsesre, babzsákfotelre, valami különlegesen ízletes teára, érintésre, azt említettem már? két bociszemre, dús férfisörényre...igen, persze, hogy ilyenkor sem érném be egy baráti vigasszal

bár először is jó lenne, ha számíthatnék valakire a bajban

szerintem körül is nézek vaterán, van-e most ilyen aukció

Puszi.

rémek

2011-08-03T17:30:00.004+02:00

- a...hundred!

- noo.

- a...thousand!

- nooo. come on, it's so easy!

- ok, i just don't know. tell me the answer.

- a BILLION!

- oh, shit.

tökéletes fordulatokat teszek meg

meztelen is vagyok, tengerben

aztán felöltözöm, kavicsos tengerparton sétálgatok, belecsúszom a vízbe, és nem tudok kimászni, mert nyom és húz és hullámzik és sodor, de a víz szerencsére tiszta, ám hideg. megpróbálnak kihúzni, megpróbálok kapaszkodni, aztán felébredek.

egykori giccses hotdog-bemutatkozás

2011-08-02T00:45:00.003+02:00

'apró dolgokban keresem az élet értelmét, ami lehetne akár a 42 is, de számomra más;

szeretni és szeretve lenni, ez az egyik legnagyobb sablon, amit ide írhatok, de így van;

aztán ott van a hit, az emberekbe, az emberek alkotta társadalomba meg a jövőbe vetett, legfontosabb mégis az önmagadba vetett;

látni és nem csak nézni, megélni az érzéseket, teret engedni és nem elfojtani, elnyomni;

hálát adni azokért a dolgokért, melyek megkönnyítik az életet;

mosolyok és szempárok, ha találkoznak, néha csoda, egyik vonzza maga után a másikat, érintések ismeretlenektől a buszon, a vonaton, a metrón, a villamoson, a megállóban, a boltban, néha kellemetlen, néha jelentéktelennek tűnő;

reménykedés, az édeskeserű;

kérdések és az örökös válaszkeresés, ki vagyok én és ki vagy te, ki vagyok én neked és ki vagy te nekem;

válaszok, újabb válaszok melyek felülírnak válaszokat;

függés, aminek vonzata a szakadás, pedig egyszerűbb lenne válni, de csak az válhat, aki nem függött előtte;

apró vallomások, hallgatások, jelentős előrelépések, lépcsőfokok, hegy aztán völgy;

ködösítés, amit rendszeresen alkalmazok;

a szinte általános meg nem értettség érzése, de mindenki a saját levesét főzi, én elég jó szakácsnak tartom magam, bár mindig elsózom az "ételt", és felesleges hozzávalókat pakolok a fazékba;

metaforák kellenek, nem tudnék meglenni nélkülük;

az együttlét érzése, aztán az egyedüllét érzése, magánytól mentesen;

őszinteség, mert a hozzávalókat nyersen tesszük a fazékba, aztán a forró vízben úgyis minden megpuhul, aminek meg kell puhulnia;

dolgok, melyeket csak te látsz úgy, ahogy, a saját szemüvegeden keresztül, aztán azok, amiket nem csak te látsz úgy, ezek a kötések, fontosak vagy kevésbé fontosak;

hidegben fázni, melegben megsülni, friss levegőt mélyen beszívni, szmogtól fulladozni;

nyomot hagyó dolgok, mint például a Nap sugarai a bőrödön, azok a bizonyos szavak az elmédben vagy a lelkedben, mint apró lábnyomok;

emlékezni és felejteni, alakulni és alakítani...nem, mégis a 42.'

a lét elviselhetetlen giccsessége

franszija

2011-07-28T10:11:00.005+02:00

persze, a lány sodródik tovább, nincs tudatában a történésnek, mi is történik; hogy és miért, az eddig sem volt tiszta, hát most, ha lehet, még zavarosabb, néz, lát, hallgat és meghal(l), mindenből álmot facsar magának; álmot FŐZ, mint Stéphane, és soha semmit be nem fejez, mint Stéphanie, várjunk, itt egy találó idézet ugyanebből a filmből:

"she doesn't wanna get hurt and by that she's hurting people and by hurting people she thinks she's not gonna get hurt but she gets hurt"

bár most nem ez a zavar apropója, talán csak a hozzá vezető macskaköves út volt (van.) (lesz?) a mostani egy világok közti harc, kavar és zavar a számok, ráncok, lapok közt, a filozófia rásegít, olcsó giccs és üres magyarázat, meg kell néznem a szerencsesütis idézetet is:

"Aki nem kérdez, az választ sem kap. Akik szorongásukban és ijedelmükben ügyefogyott kérdésekkel bombázzák az értelmüket, hiába várnak használható válaszra."

a pénztárcámban hordom, néha előveszem; majd egy éve, hogy hozzám került, de még mindig fenyegetően aktuális; azért éneklek, talán elhallgattatom a fejemben szóló hangosbemondót

"it doesn't take a miracle to raise a heart from the dead"

meg

"hallelujah"

igazából pont forídtva, de ezeket a sorokat éneklem, nem pont abból az okból kifolyólag, hogy ez a refrén (beck vokálja miatt, tuti, pedig nem is) bírom ezt a nőt, air meg beck, mekkora mázlista már; ha mondjuk nekem is ilyen felmenőim lennének, akkor valószínűsítem, meg tudnám nyerni zsanbönoát és godent, meg becket is (ő nem franszija, nem írom fonetikusan) jelenleg nincsenek ily nagyratörő vágyaim; nem kell lemez, cédé, kazetta, bakelit, csak hadd énekeljek, tudod te ezt nagyon jól, mikor arról álmodok, hogy a habzó szájú lift majd' elnyeli a lánykát, de én megmentem, bénázások közepette, ofkórz, na, akkor kellene előremenni, a lépcsőn, beleveszni a homályba, az majd átölel, ebben az ölelésben mondd, ugye megtalálom magam?

hey / na na na

2011-07-26T14:10:00.005+02:00

spontán fekete-fehér mámor mókacagás naivitás, dehogy érzékek érzések érzet jól éreztem magam veled, vagy talán mégsem művészet és lázadás, távolság és közelség, kérdések, fel nem tenni őket, miért is írok erről nagy vonalakban? mert nyomot hagyott bennem, te, az, amit kiváltottál belőlem, hiszem, hogy. déli pólus, északi pólus, mikor melyik és kicsoda? szakadás, szakadni, elszakad, felszakad, kiszakad, szakadnék, kiszakadnék magamból, önbizalom, kapni, adni, white lie (miért nem magyarul, mert angolul találóbb és sokkal jobban hangzik, de nem az együttesre gondolok), szeretem woody allent, limonádé, nem csak limonádé, a.w. halálhíre, káosz, insomnia megpróbállak kitörölni, úgysem fog menni, kicsilány.

ottalvós 'buli'

2011-07-04T17:39:00.002+02:00

LÁJK. ...jabocs, nem így volt.

nemakaroklelkizni, de...

hogy mi lesz így, azt nem tudom.

időutazás

2011-06-30T08:15:00.004+02:00

2010. 07. 29.
2011. 06. 29.

majdnem megvan az az egy év. személyeskedni fogok, pedig itt nem akartam. tehát: majd' egy éve találkoztunk először. persze minden NAGYON MÁS volt még akkoriban. azóta változtak az érzések, a körülmények, az egymáshoz fűző viszony. most, úgy érzem, teljesen pozitív állapotról beszélhetünk, amit lehetőség szerint szeretnék ilyennek megtartani. (utálkozás nélkül, őszintén, feszengéstől mentesen)

ha akarnám sem tudnám (már?) gyönyörűséges hasonlatok és egyéb képek közé bújtatni lelkemnek ezt a kis szegletét...talán nincs is szükség rá.

tehát tegnap érdekes időutazáson vettem részt, kezdve a kelenföldi pályaudvarral, majd a 19-es villamossal, Kosztolányi Dezső szobrával, meki a Móriczon ...majd ismét a zp-ben Zagar.

noigen, tudniillik, Zagaron utoljára februárban tettem tiszteletem - a jubileumi koncerten. azt is élveztem - nem is kicsit -, de vágytam már egy dívamentes koncertre...ha igazán őszinte akarok lenni, akkor ez kiegészülne még 'egy Andorral', mert így Gyuri gitárjátékával elég gyenge teljesítményt nyújtanak...bocs, fiúk, egyébként így is oda meg vissza vagyok értetek/tőletek. szóval Andor távozása engem kicsit úgy érintett, mint a közeljövőben a Moszkva tér átnevezése. (pedig nem is vagyok pösti, lám, mégis zavar) szó se essék róla, így is NAGYON élveztem a tegnapi koncertet, de azért a különbség ismét füllel hallható volt. Gyurit egyébként nagyon bírom, de a hangja az, amitől ELÁJULOK, mert az van neki. a többit meg inkább hagyjuk. nem volt taste of snow. bezzeg a wings of love...ááá. nembaj, imádom a Zagart, míg ki nem purcanok. ha kipurcanok, akkor emlékemre tessék majd meghallgatni a taste of snow-t.

btw: nagy-nagy-nagy-nagy köszönet a tegnapi koncertért, és bizony az estéért is, bár khm...egy része nyilván a feledés homályába merül majd...azért ne is tagadjuk, jót tett az önbizalmamnak. történet vége.

...jaigen, még egy pont a listámról: az első nyári koncert kipipálva.

múzeumok éjszakája 2011

2011-06-25T18:04:00.003+02:00

voltunk.

Ernst Múzeum - macska, firka, textil, kavics, csobban, elmosódik, eszembe jut Morrison, ventillátor, törölköző, esernyő, szappanbuborék, képregény, videóinstalláció, vinyl, kazetta, szögletes idő, macska megint, embertelen ruha, LÁMA, gömb (hangos), wc (a néni szemüvege), takarodjunk már

Hadtörténeti Múzeum - megérint, megráz, felráz, szemet nyit, érdeklődést kelt, gazdag, hiteles, szívszorító, fekete, fehér, időutazás, emlékek, személyes tárgyak, közelebb, sorsok, mosolyok, könnyek, holttestek, fegyverek, erőszak, díszes ruhák, riasztó, '48!, az urak a bemutatóról; itt is, sár és vér, kard, vendégkönyv (majdnem írtam is bele, aztán mégsem)

Petőfi Irodalmi Múzeum - öltözők, távozók, lépcsőn ülők, Tóth Krisztina (lekéstük)

Magyar Nemzeti Múzeum - időszakos, félkettővan, fekete-fehér, Párizs, emberek, tömeg, kerékpár, pop aaaart, Warhol, megint eszembe jut Morrison; látom is, rózsaszín feliratok, tetszenek, britpop!, csőő, szemét, szemét, szemét, papírfecnik, nagyon tetszik, Boy George aláírás, polaroid, megint Warhol, fantasztikus, zárni akarnak, mindjárt két óra, végigfutok, csak nézném és hipnotizálva lennék, azt hiszem, a szemét engem lenyűgöz, ez a kiállítás meg állítólag szemét, tehát nem csak a tárgya szemét, polihisztor ez az ember, ezt már csak itthon olvasom

nem sok, de voltak kisebb fennakadások (miért is ne lettek volna)

azért én örülök.

peron

2011-06-06T13:51:00.004+02:00

reggel nyolc körül álltam a peronon, csak úgy sugárzott rólam a magabiztosság (pont hogy nem), mikor beállt a 10 perces késésben lévő, münchenbe tartó railjet szerelvény; két fiatal nagy táskákkal, idősebb férfi segít nekik, felteszi őket a cuccokkal együtt a vonatra (nem is tudom, miért nem láttam őket várakozás közben, pedig tök szimpatikusnak tűntek így fél pillantásra) és itt jön a lényeg: a srác utolsó szavai, mielőtt elnyelte a vonat csomagostól, barátnőstől: "szeretlek, apa!" hát én még ilyet soha nem hallottam nemhogy huszonéves, nemhogy férfi de még ötvenes nő szájából sem. (a filmek nem számítanak, bár lehet, hogy ott sem) szerintem rettentő aranyos dolog volt, na. én meg utána rövid ideig úgy mosolyogtam, mint a tejbetök. (ami valószínűleg undor-fintor-grimasz elegyeként ült ki szépen az arcomra)

eszembe juttatta a love actually nyitó-és zárójelenetét.

első

2011-06-05T21:44:00.003+02:00

majd' egy évvel a létrehozás után megpróbálok kezdeni valamit ezzel a bloggal. meglátjuk, mi lesz belőle. a fejlécen egy peter greenaway idézet (najó, nekem inkább zagar) és scarlett johansson (lost in translation). szeretjük a zagart. az elveszett jelentést is. (mondjuk ezen kívül sok közük nincs egymáshoz) ha én egy idetévedő olvasó lennék - és ismerném mind az említett együttes zenéjét, mind az említett filmet -, valószínűleg azt gondolnám, hogy ez a blogger:

hölgy, a sablonról visszaköszönő (rózsa)szín miatt
nyugodt és békés természetű ember
(...na és azt is, hogy megegyezik az ízlésünk)

fene tudja, hogy ez igaz-e rám. (az utolsó pont mindenképpen, haha) ez akart lenni a bemutatkozás.